U8: HARMADIK HELY A XXI. KOLLÁTH BÉLA EMLÉKTORNÁN

Február 24-én, szombaton reggel U8-as brigádunk a XXI. Kolláth Béla Emléktornán vett részt Szolnokon.

Idén első alkalommal vettünk részt a Szanda Focisuli szervezésében megrendezett, nagy hagyományokkal rendelkező Kolláth Béla Emléktorna küzdelmeiben, melynek esetünkben a szolnoki Széchenyi István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tornaterme adott otthont.

Nyolc csapat részvételével indult a reggel, mely együtteseket a szervezők két csoportra osztottak. Együttesünk a ‘B’ jelű négyesbe került partneregyesületünk az MTK Budapest Fehér, a Hódmezővásárhely és a debreceni Olasz Focisuli gárdáival egyetemben. A tornán részt vett még az MTK Kék csapata, a kecskeméti Hírös-Ép, a Szolnoki MÁV és az Eger SE is. Az egész nap folyamán igazán hosszú, 20 perces találkozókon kellett bizonyítania minden alakulatnak, melyeken sokszor csak az utolsó 5-6 percben jött ki a különbség a mérkőző felek között. 

Csoportmérkőzéseink:

Jászfényszaru VSE – MTK Budapest Fehér 1:8
Olasz Focisuli Debrecen – Jászfényszaru VSE 0:3
Hódmezővásárhelyi FC – Jászfényszaru VSE 0:3

Legényeink két győzelemmel és egy vereséggel végeztek csoportjuk második helyén és várhatták az elődöntőt partneregyesületünk másik csapatával szemben.

Elődöntő:

MTK Budapest Kék – Jászfényszaru VSE 3:0

Bronzmérkőzés:

Jászfényszaru VSE – SC Hírös-ÉP 2:1

Fiataljaink a 8 csapatos megmérettetés 3. helyét szerezték meg.

A torna végeredménye:
I. MTK Budapest Kék
II. MTK Budapest Fehér
III. JÁSZFÉNYSZARU VSE
IV. SC Hírös-ÉP Kecskemét
V. Olasz Focisuli Debrecen
VI. Hódmezővásárhelyi FC
VII. Szolnoki MÁV UFC
VIII. Eger SE

Külön öröm számunkra, hogy a torna legjobb kapusának Barna János Nikolaszt választották meg csapatunkból a szervezők, aki betegség miatt hiányzó kapusunkat nagyszerűen pótolta a torna alatt.

Értékelés: Nyilatkozat
Edző: Tarr Gergely

“Borzasztóan kezdtük a napot és szinte semmi ellenállást nem tanúsítottunk első mérkőzésünkön, sőt ajándék találatokkal segítettük végig partneregyesületünket. A hosszú szünet alatt volt lehetősége mindenkinek felébrednie és megérkeznie a helyszínre nem csak testben. A második és harmadik összecsapásokat végig magabiztosan irányítottuk, abszolút a mi akaratunk érvényesült a pályán, nagy nyomást tudtunk tenni ellenfeleinkre szinte a találkozók egésze alatt. Az elődöntőben játszottunk érzésem szerint talán a legjobban, ott voltunk a legenergikusabbak, sokkal bátrabban léptünk fel kék-fehér ismerőseink ellen, mint a napindító meccsen. Meg is tudtuk lepni az MTK-s fiúkat, de helyzeteinket nem tudtuk gólra váltani, az utolsó 6 percre pedig végül megtörtünk és kijött a két csapat közötti különbség. Utolsó mérkőzésünk már-már unalmasnak mondható ellenféllel szemben zajlott, hiszen az elmúlt időszakban szinte minden alkalommal találkozunk kecskeméti barátainkkal, így egyik fél sem volt ismeretlen a másiknak. Nem kezdtünk jól, érződött kívülről, hogy az energiatartalékok sok játékosunknál már a végét járták, így hiányzott a kellő dinamika belőlünk, valamint fejben is látványosan elfogytunk. Hibát, hibára halmoztak a fiúk, rosszabbnál rosszabb döntéseket hoztak a pályán szinte minden szituációban és ahogy lenni szokott, egy ilyen ki nem kényszerített hiba után jött is a kapott gól. A bekapott találat kicsit felébresztett mindenkit és még sikerült egy utolsót váltanunk, kicsit megrázni magunkat, hogy aztán egy igazán izgalmas összecsapás utolsó percében két szerzett góllal megfordítsuk a párharcot. Gratulálok a fiúknak az elért bronzéremhez, de ami fontosabb láttam előrelépést abban, amire a következő időszakunkat feltettük, mégpedig a pályán töltött idő sokkal intenzívebben, sokkal több futással való kihasználása.”